Magyarországon az egyetemisták jelentős része azért nem veheti át a diplomáját, mert nincs nyelvvizsgája. Persze ilyenkor sokan nekiugranak a lovárinak meg az eszperantónak, mondván azok egyszerű nyelvek, de miért nem tud valaki huszonvalahány éves korára legalább egy darab nyelvvizsgát letenni? Tudom, az élet nehéz, a tanfolyamok drágák, a vizsgák szintén, és ki tud kiigazodni a különféle nyelvtanulási módszerek között? Sokan azért gyűlölik valamelyik nyelvet, mert az általánosban gonosz volt a tanár, vagy egyszerűen csak kijelentik, hogy nincs nyelvérzékük. Azt viszont le kell szögeznünk, hogy ma angolul nem tudni egyszerűen nonszensz, és Közép-Európában németül nem tudni pedig lúzerság. Ettől függetlenül jól jöhet az orosz vagy a spanyol, mert sokan beszélik, és gondolni kell arra, hogy az egyes szakterületekhez milyen nyelveken előnyös még tudni. És akkor a szerelem-nyelvekről még nem beszéltünk: a francia, mert az olyan romantikus, az olasz, mert dallamos, vagy az ugariti, mert tök poén, hogy holt nyelv és lehet rajta eposzokat olvasni.
Ti is letörtetek?
Úgy érzem, ez az igazi mission impossible. Aki nem olyan mázlista, hogy már a gimiben megtanították jól egy nyelvre, annak csak a bosszantó emlékek maradtak az órákról. Meg az érzés, hogy mennyi időt pocsékolt el a semmire. Én folyamatos küzdelemben állok a héberrel. De mivel külföldön is tanulnék egy kicsit, meg kell barátkoznom egy magasabb szintű angollal, úgyhogy félretoltam a hébert, és visszatértem az angolhoz.
A teljes kétségbeesésben találkoztam Lomb Kató nevével. Ő ugyanis írt egy könyvet Így tanulok nyelveket címmel. Kit érdekel, hogy ez a nő hogy tanul nyelveket? Minket kell, hogy érdekeljen, Lomb Kató ugyanis 16 nyelven tudott, ebből néhányat szinkrontolmácsolt, a többin csak olvasott vagy szakkönyvet fordított. Lomb Kató magát nem tartotta sem nyelvzseninek, sem nyelvtanárnak, viszont alkotott egy szót, amivel jellemezte magát: lingvista. Nem nyelvész, hanem nyelvszerető, aki egy újabb idegen nyelvet saját érdeklődéséből és gyakorlati célra sajátít el. Szerencsére egy átlagos magyar egyetemistának nem kell tizenhat nyelven tudnia, de a sajátján kívül legalább kettőn igen. A következőkben leírom a Lomb Kató-módszert a nyelvtanulásra. Csodát nem ígér, de szórakozást és eredményt igen.
És hogy miért érdemes ezzel a módszerrel foglalkozni? Lomb Kató megadta a szorongós magyar diákoknak a kulcsot a nyelvtanuláshoz:
"Azért tanuljunk nyelveket, mert a nyelv az egyetlen, amit rosszul is érdemes tudni".
