Ez az oldal a régi blogom (Hogyan írjunk szakdolgozatot?) folytatása. Nem napló, inkább karikatúra rólam és a világomról. Az új oldal címe Írok és tanulok blog lett, mert a szakdolgozatot ugyan megírtam, de még sok írnivaló történetem maradt. Szórakoztató leírásnak szánom a blogot, hogy aki bölcsész, magára ismerjen benne, és hogy aki nem bölcsész, észrevegye, hogy a bölcsészek nem a Holdról jöttek, csak fura az érdeklődési körük...
"Az életet akkor próbálom elképzelni, amikor leülök tanulni, mert olyankor van rá időm, vagy amikor kijövök a moziból, mert akkor van hozzá kedvem, vagy ha Borinka fölfütyül értem, mert olyankor eszembe jut. Énszerintem az élet az elég tűrhető, és nem kell vele az embert folyton ijesztgetni, én elég jól érzem magam az életben, ha nem is látszik rajtam".
Janikoyszky Éva: Kire ütött ez a gyerek?, rajz: Réber László
Tavaly, amikor az államvizsgákra készültem, kerestem a minél jobb megoldásokat a tanulásra. Egész sor bejegyzés született a különféle ötleteimből, nagy részük még az előző blogon van, és mivel posvány az idő, lehet olvasgatni, íme egy csokor a régebbi bejegyzéseimből!
1. A vizsgabizottság tervezett lekenyerezéséről szóló bejegyzéseimet itt és itt olvashatjátok.
2. Mindenhol azt írják, hogy a sport meg a meditáció fejleszti az agyat és segíti a tanulást. Én próbáltam már futni, relaxálni és jógázni, de valahogy rosszul áramlott bennem a csí. Lehet, hogy alkalmatlan vagyok.
3. Próbáltam rendet tenni a szobámban, hátha segít a koncentrálásban a káosz megszüntetése.
4. Két megoldást is találtam a feledésre! Az egyik a körmökben rejlik, a másik pedig a suttogásban.
5. Utánajártam, hogy hová folyik ki a kezeimből az idő, amire oly nagy szükségem lett volna a tanuláshoz.
Ma megnéztem, mit mondtak a zsidó bölcsek a tanulókról, nem dobott fel túlságosan, amit olvastam. Ugyanis négy tanulót különböztetnek meg:
"Aki gyors felfogású, de könnyen is felejti, amit tanult. Ennek a haszna kárba vész.
Aki nehéz felfogású, de nehezen is felejt. Ennek érdeme ellensúlyozza hibáját.
Jó felfogású és jó memóriájú - ez a jó tanuló.
Rossz felfogású és gyorsan felejtő - ez a rossz tanuló".
(Naftali Kraus: Ősi forrás)
Szíven ütött, amit eddig is tudtam; én az első csoportba tartozom. Íme a bizonyíték, hogy nem mindig jó elsőnek lenni. Hát...ez van. De ha eszem csokoládét, az boldogsághormont termel, a kávé pedig feldobja a vérnyomást, az olajos magvak segítik a koncentrációt, a zsírok pedig a vitaminok felszívódását! Valaki pedig nekem fog segíteni, hogy kiférjek a szobám ajtaján!
Különben is, a rabbi már megmondta, hogy azért kell tanulni, hogy jobbak legyünk, nohát.
1. Túlesel az évi kötelező influenzán, aminek úgyis meg kell történnie, jöjjön hát, aminek jönnie kell.
2. Bámulhatsz ki a fejedből, lehetsz letört és szomorú, kedvetlen és bamba, senki sem fog rajta megütközni, hiszen ősz van.
3. Felveheted a gumicsizmád és az esőkabátod, novemberben egy szeles napon pedig kipróbálhatod, milyen Mary Poppinsnak, mikor repül az ernyőjével a kezében. Idézheted Micimackót, amikor Boldog Viharnapot kívánsz mindenkinek!
4. Puha pulóverekbe és kabátokba csomagolhatod magad! Ettől függetlenül úgyis fázni fogsz.
5. Ihatsz mézes teát és ehetsz almás-fahéjas muffint!
6. Gyűjthetsz faleveleket és gesztenyét! Aztán tavasszal kidobhatod őket, mikor feketévé rohadva megtalálod őket az egyik fiókodban.
7. Kerülgetheted autóval a sötét, ködös reggeleken a feketébe öltözött, véletlenül sem a járdán gyalogoló embereket. Gyalogosként megtudhatod, milyen jó, amikor elhúz melletted egy kocsi és az összes pocsolyát megtalálja melletted, hogy mindenhol vizes legyél.
8. Elmerenghetsz a nyári emlékeiden, amire csak most van időd, hiszen nyáron nem értél rá. Most viszont otthon gubbasztasz, kint esik az eső, a barátaid is otthon ülnek, úgyhogy jobb híján megnézed, milyen csinos voltál fürdőruhában, és megeszed az újabb kanál nutellát.
9. Nézheted, hogy hogyan pusztul el minden, ami nyáron és tavasszal szép volt. Lehullanak a levelek, elhervadnak a virágok, eltűnik az ég kékje és a nap, hogy mindezek helyett kopárság és szürkeség legyen. Cserébe gondolhatsz arra, hogy mindez milyen letisztult.
10. Várhatod, hogy újra tavasz legyen, tehát várni fogod az őszt, majd a telet, úgyhogy tulajdonképpen pozitívan állsz a világhoz, ami ma nagyon trendi!
Én azért csak szomorkodnék egy kicsit úgy magamban. Ősszel az is menő.
Volt a Nagymamámnak egy Rubik-kockája. Fogalmam sincs, hogy honnan kapta, mert sosem rakta ki, mindig csak ott díszelgett az éjjeliszekrényén. Akkor még kicsi Rivka voltam (vagyis nem adtam fel egyből a reményt a logikával kapcsolatban), úgyhogy odamentem, levettem, tekergettem-csavargattam, de sosem tudtam kirakni még az egyik oldalát sem. Most sem tudom kirakni, de már nem is próbálkozom. Mielőtt mind elmorzsolnánk egy könnycseppet a kudarcom emlékére, olvassuk el ezt az idézetet Rubik Ernőtől! Csíkszentkihályi flow-elméletére rímel, és még csak nem is kell a kockára vagy a matekra vonatkoztatni!
"A
kocka és annak nem könnyen, de végül is megszerezhető eredménye
lehetővé tette számomra, hogy csakis azt csináljam, amit szeretek.
Nincsenek más irányú elkötelezettségeim, olyan kényszereim, ami miatt,
sajnos, az emberek közül sokan a munkát negatív fogalomként értelmezik.
Nem olyan pozitívumként, mint ahogy én gondolkodom róla. Persze megértem
őket, hiszen a "kényszermunka" nem jó dolog. Az önkéntesen végzett
értelmes tevékenység viszont nagyon is. Az élet sok mindent produkál, s
én csak azt tudom kívánni mindenkinek, hogy valamilyen módon eljusson
idáig. Persze minden tevékenységben meg lehet találni azt a bizonyos
értelmes mozzanatot. Néha nehéz."
Megnyugtat a tudat, hogy én megtaláltam az értelmes munkámat!
Ádáz harcot vívok a százlábúakkal. Nem csak azért, mert sokan vannak a szobámban, hanem azért is, mert félek tőlük. Tudom, állatvédelem, meg ők is Isten teremtményei, na de akkor is! A százlábúkról remek kis összefoglalás van a Tudod-e? című könyvben, ami gyerekeknek szól, és az abszolút lényegtelen információk tárháza! (Hogyan szaporodik az éticsiga? Mekkorát ugrik a bolha? Milyen állat a halfarkas?). Tehát HÁNY LÁBA VAN A SZÁZLÁBÚNAK? És mi a válasz? Az, hogy minket jól átvertek már megint! Mert egy százlábúnak, bármilyen gyorsan szaladjon is, soha életében nem volt száz pár lába! Viszont összesen lehet 100, vagy 140 darab lába. A különféle százlábúaknak 17-70 pár lábuk van, és most jön a sokkoló információ: a legnagyobb (hál'Istennek) trópusi fajok hossza elérheti a 33, ismétlem harminchárom cm-t! Kiegészítésként rendelkezhetnek egy pár sarlószerű karommal meg méregmirigyekkel, jajj, de édesek lehetnek.
Én nem tudom, mi ütött az oroszokba, a százlábú orosz neve magyarra fordítva ugyanis így hangzik: Negyvenlábúka. Nem hogy a lábak számát nem találták el, na de még becézik is!
Nemrég egy építészekből álló csapattal ismerkedtem meg, akik bemutatták nekem világunk újabb csodáját, valamelyik bébitévét. Ezt úgy kell elképzelni, hogy megy valamilyen fura zene, és nagyon lassan megjelenik egy ember animálva vagy rajzolva, és mosolyog, vagy pislog egyet percenként, vagy csak körbe-körbe forog. Elvileg ez a nagyon kicsi gyermekek számára készített műsor, ami biztosan fejleszti a gyerek memóriáját, intelligenciáját, érzelmi intelligenciáját, meg a szociális érzékenységét, meg a testképét, meg az öntudatát, meg az esztétikai érzékenységét. Szóval, ha szülő vagy, akkor kell, hogy legyen ilyen csatornád, amit nézhet a bölcsis gyereked, különben elveszed tőle a korai fejlesztés lehetőségét, és könnyen lehet, hogy tizenhat éves korában, mikor szenvedni fog a matek házival, akkor téged tesz majd felelőssé, mert nem kezdted korán fejleszteni az agyát.
Mikor már kitekert fejjel és csorgó nyállal néztük a nagyon színes és nagyon lassú embereket, valaki utolsó erejével kikapcsolta a tévét, és egy idő után magunkhoz tértünk. Találgattuk, hogy ez a gyerekműsor vajon egy LSD-trip eredménye volt-e, vagy valaki tényleg azt hiszi, hogy mondjuk esti mese és mondókázás helyett ez a jó a kicsiknek. Végül, mivel építészekkel voltam, megtudtam, hogy a gyerekek látására nagyon károsak ezek a műsorok. Nem a zene vagy a lassúság miatt, és nem is a tévé káros sugarai miatt. Hanem azért, mert kb. három éves korukig a gyerekek nem érzékelik a színmélységet. Én el tudom képzelni a rajzfilmfigurát 3D-ben, de ők nem, nem "látják" mögé az árnyékot, mint én vagy bármelyik felnőtt. Tehát sokkal később fejlődik ki az a képességük, hogy érzékeljék a színek mélységét. Ezért kell nekik bábjátékokat nézni. Éljen Mazsola és Tádé, éljen Süsü!!!
"Az életet akkor próbálom elképzelni, amikor leülök tanulni, mert olyankor van rá időm, vagy amikor kijövök a moziból, mert akkor van hozzá kedvem, vagy ha Borinka fölfütyül értem, mert olyankor eszembe jut. Énszerintem az élet az elég tűrhető, és nem kell vele az embert folyton ijesztgetni, én elég jól érzem magam az életben, ha nem is látszik rajtam".
