Horvátországban az ember lépten-nyomon IV. Béla és a dicsőséges Árpád-házi királyok emlékével találkozik, persze, csak akkor, ha olvasta az útikönyvet, mert a horvátok nincsenek oda a magyar vonatkozású történelmükért. A velencei hódításra büszkék, ahogy sétáltam én már a Titoról elnevezett parkban is náluk, de valahogy Árpád-ház utcába sosem tévedtem be. Trogirról köztudott, hogy ide menekült IV. Béla és kísérete a tatárok elől, és az is, hogy itt ajánlotta fel születendő gyermekét Istennek, amennyiben a tatároktól megszabadul. Mivel a gyerek nem volt más, mint Szent Margit, az alku bevált. Splitben egy szomorú emléket kerestünk: IV. Béla két kislányának a szarkofágját. Az útikönyv szerint (amivel egy bölcsész mindig rendelkezik, kivéve, mikor a helyszínre ér, mert akkor rájön, hogy a szálláson felejtette) a Szent Domnius dómban van a szarkofág, így kifizettük a sokadik 25 kunás jegyet, és bementünk a dómba. Ahol láttunk egy csapat turistát, akik mindent összefogdostak a templomban, amihez csak hozzáfértek, láttunk egy hatalmas állványzatot, meg egy ponyvát, ami a fél templomot eltakarta. A magas jegyárral nyilván a restaurálás anyagi feltételeit akarták előteremteni. De idén valahogy nem jött össze nekünk: akárhol mentünk be egy templomba, mindenhol 1000-1500 Ft értékű belépőt kellett fizetnünk, hogy utána nézhessük az állványokat, meg a ponyvákat. Mire Splitbe értünk, már elfogyott a türelmünk, én pedig rákattantam a királylányokra. A templomban nem voltak, de hát sebaj, mert a kriptába is vettünk jegyet! Ereszkedünk lefelé a lépcsőkön, mögöttünk a japán turisták már huhogtak. Lementünk a kerek helyiségbe, és néztük a semmit: ugyanis nyolc üres boltíven kívül nem volt ott semmi. Középen viszont volt egy kőkád, rettegve néztem bele, lélekben felkészülve a kis múmiák látványára, de ehelyett csak aprópénz volt benne. Miután meguntuk az egyik japán nőt, aki lefotóztatta magát minden boltívben, felrohantam a jegyárus sráchoz, és letámadtam: Áj want tu szí dö tú hángérien princessziz! Déj sud bí hír!!! A srác rémülten mutogatott a templom teteje felé, és mondta, hogy ott vannak. Végül megegyeztünk a családdal, hogy a templom felújítását hirdető tábla nem lehet a szarkofág, fölötte viszont a csupasz kőkocka lehetséges, hogy az. Ebben megnyugodtunk, és továbbvonultunk fagyizni. Most utánanéztem, és igazunk volt: ott, a dóm bejárata fölötti szarkofágban nyugszik a két királylány. A sok bóvliárus meg szuvenír-hegyek közé sajnos már nem fért el egy tábla, amire ezt felírták volna.
Egy javaslat: ha nem akartok gutaütést kapni a nyaralás után mikor megnézitek, hogy mennyi magyar vonatkozású emlék mellett sétáltatok el, szerezzetek be egy jó útikönyvet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése