A gumicsizma

Pár éve vettem egy gumicsizmát. Ez is olyan dolog volt, amiben holtbiztos voltam: én sosem fogok odáig süllyedni, hogy gumicsizmát hordjak. De a sárban slattyogás a Roxfort felé menet, meg az egész napos őszi esők letörték a büszkeségemet. Ebben az is közrejátszott, hogy találtam egy olyan csizmát, ami nagyon tetszett, és hozzám illőnek gondoltam. Egy dologgal nem számoltam viszont: ennek a csizmának Ereje van. Esőt elűző Ereje. Vagyis mikor reggel elindulok az egyetemre, még zuhog az eső, de miére kiérek a Roxfortba, hét ágra süt a nap! Aminek általában nagyon szoktam örülni, kivéve akkor, amikor az egész egyetemen egyedül én klaffogok a gumicsizmámban. De akkor legalább megpróbálok méltóságteljesen klaffogni a sok tipegő meg suhanó lány között, hogy mindenki láthassa, a gumicsizma napsütésben menő.

Nemrég Erdélyben jártam, ahová magammal vittem a csizmámat, mert folyamatos esőket ígértek. Fel is vettem, szüttyögtem is benne a sárban, és Erdélyben még az Erő sem működött, úgyhogy nagyon boldog voltam. A rokonság egyik fele kicsit hülyének nézett, hogy mennyire örülök egy gumicsizmának, a másik fele pedig biztosított róla, hogy ez a sár nem sár. Egyik unokatestvérem megígérte, hogy ha legközelebb jövök, és rossz idő lesz, megmutatja az Igazi Sarat, amiben térdig süllyedhet az ember lánya. Mindezt olyan hangsúllyal és lelkesedéssel mondta, mintha a környék legjobb cukrászdájába invitált volna egy csokitortára. Az egyik néném pedig csak rám nézett, majd le a csizmáimra. Mosolyogva mondta: "Ez nem igazi gumicsizma. Ez csak olyan...városi gumicsizma". 

Le lettem szólva, nohát.

A juhásznak jól van dolga

Egy baráti társasággal voltam, mikor megtudtam, hogy indul egyetemi szintű juhász-képzés. Erre persze szükség van, és nekem nincs bajom a juhászokkal. A többiekkel viszont eszméletlen brain-stormingolásba kezdtünk, és kidolgoztuk, hogy szerintünk hogyan nézhet ki egy ilyen képzés.

Tehát a juhász-képzésnél előny a mezőgazdasági tapasztalat, de nem feltétel, hiszen manapság egyre inkább meghatározó a tudományágak közti együttműködés. A felvételinék pluszpont jár a csillagszeműeknek. A juhász BA három éves képzés, amely megadja az elméleti alapokat a foglalkozás végzéséhez. Az MA képzés során már lehet szakosodni, hogy elméleti juhász vagy gyakorló, úgynevezett juhász juhász akar-e lenni valaki. A képzések során a hallgatók megismerkedhetnek a juhászság történetével az ókortól napjainkig, a magyar juhászság specializációt választók pedig a rackajuh tenyésztésével és a magyar juhászság kultúrtörténetével ismerkedhetnek meg. A zene specializáción a hallgatók a juhászokról szóló magyar és közép-európai népdalkincset, valamint a tilinkó és egyéb népi furulyák faragását, és az azon való zenélést sajátíthatják el. Emellett állattenyésztést, bőrfeldolgozást, sajtkészítést, és terelést tanulnak a diákok, terelésből szigorlatot is kell tenniük, melynek előfeltétele a kutyás képzés három kreditjének megszerzése. Kiváló ösztöndíj-lehetőségek várják a vállalkozó szellemű hallgatókat, akik fél éves áthallgatáson vehetnek részt Kazahsztánban, illetve a mongol sztyeppéken, ahol már több évtizedes hagyománya van az egyetemi szintű juhász-képzésnek. Az egyetem oktatói szakmájuk kiválóságai, Eőrsi Pista bácsi Gyimesbükkből, illetve Szomorú Jóska bácsi az Alföldről, hogy csak két nevet említsünk. Vendégprofesszorként mongol és kazak pásztorok adják át tudásukat a magyar hallgatóknak. 

Sajnos a juhász szakosokat sokan lenézik, főleg a gulyás hallgatók, akik bégetnek, mikor meglátják őket az egyetem folyosóin. A csikósok inkább a juhászok lassú járását és megfontolt hallgatását gúnyolják. A terelő képzésben résztvevő hallgatók áthallgathatnak másik szakokra, így egy juhász-tanonc is tanulhat ostorpattogtatást, ami csak az egyetemi képzés során lehetséges. 

Miután így nekivadultunk, rájöttünk, hogy mi birkát csak állatkertben láttunk, és azt sem tudjuk, mi a különbség a juh és birka között. Szöszi volt az, aki végül utána nézett a dolognak, és olyan jól összefoglalta a tudnivalókat, hogy mindenki okulására, és mert imádom az abszolút lényegtelen információkat, meg is osztok itt a blogon:

Megihlettél és utána néztem a bárány-birka-juh problémának. A juh és a birka ugyanaz az állat, de juhnak nevezik a magyar fajtákat és birkának a külföldieket (szóval fel kéne ismernem, hogy milyen fajta és tudni, hogy ez honos-e??!!! Különben a juhász megsértődik, hogy lebirkáztam az ő gyönyörű őshonos juhát). A bárány az pedig a kicsi juh/birka. De itt még nem áll meg a kavarás!  "A juhok ivar és kor szerinti megnevezésére gazdag és történetileg, valamint tájilag differenciált szókészlete van a magyar nyelvnek. A hím ivarú: a kos, Erdélyben a berbécs; kifejlett nőivarú: a juh, anyajuh; herélt: az ürü, örü, a későn herélt juh neve cap; kisállat egy éves korig: a bárány (ivar szerint: kosbárány, jerkebárány, ürübárány); egy év feletti növendék: a toklyó, néhol ennek nősténye a szűz vagy diszke."
Csodás ez a magyar nyelv! :D

Mielőtt bárki megsértődne, mert ő juhász akar lenni, ajánlom figyelmébe a bölcsészekről szóló bejegyzésemet a másik blogomról, magamon is nevetek, ha lehet.

A.l.i.: Bambi

A poroszlói ökoparkban jártam, és rengeteg abszolút lényegtelen információval gazdagodtam! Láttunk halakat, siklókat, békákat, pelikánt, kacagó Jancsit (az egy madár, nem egy szemüveges kecskepásztor), szamarat, teknősöket, őzet vagy szarvast, ezt nem tudtuk eldönteni. Néztük Bambit a kerítés túloldaláról, és szenvedélyes vitába kezdtünk a barátnőimmel arról, hogy Bambi (a mesebeli) szarvas-e vagy őz. Én kitartóan védtem az álláspontomat: Bambi kicsinek őz, mert azok pöttyösek, felnőttként pedig szarvas. Mert a kis őzekből felnőttként és hímként szarvas lesz. Mert kinő a szarva is, hogy tudjon vele harcolni. 

A wikipédia szerint Bambi szarvasbikaborjú.  Kishúg könyvei közül kiloptam a Felix Salten-regényt. A kilencedik oldalon Bambi megkérdezi az anyukáját: "Mi az: őzek?". És anyuka válasza: "Te őz vagy, és én őz vagyok. Ez együtt: őzek. Érted?" Tehát a kis pöttyös ropilábú, nagyszemű állat őz! De az indexen találtam egy cikket, amelyben német állatvédők felhívták a figyelmet arra, hogy minket bizony szépen átvertek. Disney bácsi hazudott nekünk! Amerikában ugyanis nincsenek őshonos őzek, ellenben vannak fehérfarkú szarvasok, és Bambi őzgidából fehérfarkú szarvasborjú lett. És az apukája is szarvas, nem pedig őz. Felcsaptam Brehm lexikonát az állatokról, és megtudtam, hogy létezik olyan állat, hogy bobak, hányadik lábujján jár az őz, hogyan épül fel a kérődzők gyomra, és hogy agancsuk van a szarvasféléknek, nem pedig szarvuk. Az őzbaknak négy éves korára fejlődik ki az agancsa teljesen. A gímszarvasoknak sörénye van! A nőstényeket pedig az őzeknél meg a szarvasoknál is sutának hívják, ami nem gender-fair, na mindegy...

Az őzektől (szarvasoktól?) aztán tovább kellett állnunk, mert jött egy kislány, aki harsányan üvöltözte a pihenő őzeknek/szarvasoknak: "HOZTAAAAM NEKTEK FŰT, ŐZIKÉK!!! SZEDTEM NEKTEK FŰT!!!". Mi hamarabb feladtuk, mint az őzikék, és inkább lezártuk a vitát. Tök mindegy, hogy mi Bambi, de cuki!

Ez is történelem...

"Krisztina körmei sötétvörösre voltak festve.
-Ilyet csak helytelen nők viselnek - jegyezte meg Menti grófné, aki mindig finoman tudta magát kifejezni. Krisztina azonban felvilágosította az anyját, hogy Ena spanyol királyné ugyanezt a körömfestéket használja.
-Mondja, Kriszti - kérdezte másnap Dupi gróf -, igaz, hogy maga a lábkörmeit is pirosra festi?
-Hogyne.
-Mutassa.
Krisztina lerúgta könnyű krokodil cipőjét, és lehámozta fehér lábáról a selyemharisnyát.
-Mhm... - nézte a vérpiros körmöket Dupi gróf. Ilyet még sose látott. Nem is láthatott. Krisztina lába egyike volt az úttörőknek. Később bejött Zia. És aztán a fiútestvérek. Krisztina úgy mutogatta a lábát, mint egy különös madarat, amelyet Andalúziában fogott. Menti grófné elfordította a fejét." 

A részlet Zilahy Lajos trilógiájának egyik kötetéből való (A Dukay család: Rézmetszet alkonyat, 1914-1939). Mikor legközelebb beleveszek a körömlakkok színkavalkádjába, veszek egy vörös lakkot a Krisztinák emlékére!

Idézetek

Csatlakozom az interneten dúló idézet-viharhoz, és leírom azt a három idézetet, amelyet sokszor olvastam újra a szakdolgozatom írása közben, hol rettegve tőlük, hol erőt merítve belőlük. Szerintem mindenkinek hasznára válhatnak.

"Akiben nincs belső igény a rendes munkára, annak egyénisége sincsen". (Reich Károly)

"Olyan emberekről és dolgokról kell írni, akiket és amiket a legjobban ismerünk: ez az irodalom legfőbb követelménye, beleértve a történetírást is". (John Lukacs)

"A szakmai tudatlanság erkölcsi fogyatékosság is". (Konecsni György)

Azzal, hogy Reich Károly idézte mesterétől ezt a legutolsó mondatot, életem végéig tartó szorongást váltott ki belőlem.

Jót játszottunk!

Tegnap D-nél jártunk néhány barátommal, és elvesztünk D. garázsában. Miközben a biciklipumpát kerestük, és könyvekkel teli dobozra találtunk, és tüsszögtünk a portól, és felfújt gumimatracokat kerülgettünk, D-nek eszébe jutott, hogy itt kell lenniük a legóinak. Biciklipumpát feledve lelkesen kutattunk a legós dobozok után, és végül sikerült előásni a készleteket. Képzeljünk el négy felnőtt embert, akik visongva húzzák elő a legókat a dobozokból. Mivel D. fiú, sajnos a királylányos készletek felbukkanására hiába vártam, ellenben rengeteg kalózos, meg autós, meg vadászos készlet került elő. És mivel D. történész, a múmiás szett sem maradt ki a gyerekkorából. Sajnos nem fordult át az este végtelen legózássá, ahol újraépítjük a kastélyt meg vadnyugatot, miután kiörömködtük magunkat, és mindenki elmorzsolt egy könnycseppet az elveszett gyerekkor emlékére, D. visszadobozolta az egészet, és nekiállt szalonnát sütni. Férfiak. 

Utánanéztem egy kicsit a legó történetének. A LEGO név egy dán mondatból származik, és azt jelenti: "Játssz jól!" A cég családi vállalkozás ma is, az alapító unokája a jelenlegi tulajdonos. 1932-ben alapították a LEGO csoportot, de a kis kockák 1958-ban nyerték el a mai formájukat. Az egésznek az a lényege, hogy a kockák és az azonos méretarány miatt az összes készlet variálható egymással. A legózás fejleszti a gyerek kézügyességét és kreativitását, és a legókockák lábbal való szedegetése segít a harántboka-süllyedésben szenvedőknek. A kockákkal való zörgés egyszerű módja a család hajnali felébresztésének, és a nagyobb elemekkel még verekedni is kiválóan lehet. A kockára lépés egy eldugott szegletében a szobának pedig kiválóan alkalmas arra, hogy megtanítson arra, hogy rendet hagyjunk magunk után. 

Legóból sok fura dolgot építettek már: életnagyságú házat, működő autót, bibliai jeleneteket, koncentrációs tábort...

 

Arra gondoltam, én nem leszek olyan precíz és éhes, mint D., visszapakolás és szalonnasütés helyett előszedem a saját királylányos legóimat, és megépítem azt a kastélyt, amit sose tudtam. És aki furán néz rám, annak megmondom, hogy az egész azért van, hogy jobban tudjak tanulni és írni.

Két ember utazik a vonaton...

Mikor Á. barátnőmmel beszélgettünk legutóbb, megszűnt a világ. Két perc után már az időutazásnál tartottunk, meg hogy hogyan lehetne az agyunk több százalékát felhasználni, erről ígért nekem egy tanulmányt is, amit majd ismertetni fogok itt a blogon is - a jó ügy érdekében. Nem tudom, ki hogy van vele ugyanis, de én fejleszteni szeretném az agyam! Utána éhes vadakként vetettük rá magunkat az Alexandra könyvesbolt kínálatára, és az akcióknak hála, érdekesebbnél érdekesebb könyvekkel tértünk haza. Szeretem, hogy bölcsészek vagyunk, mert a leghétköznapibb helyszíneken és helyzetekben keveredünk világmegváltó beszélgetésekbe. A héven ülve lelkendezésünket nem zavarták a ránk vetett érdeklődő tekintetek, egymást túllicitálva ecseteltük az Életet. "És gondold el, ha már az agyunk 40%-át használnánk, képesek lennénk utazni az időben! De az idő-paradoxon miatt a múltba nem térhetünk vissza, mert akkor átíródna a jövő". "Nézd, itt ír a könyv a fekete lyukakról, látod, itt görbül el a tér!". "Ugye, milyen igaz ez az isten-érv?". "Mennyire éredekes ez a könyv a hészükhaszta mozgalomról meg a jógáról!". Igazi álomutazás volt! Miután Á. leszállt, két kamasz srác furcsán és leplezetlenül bámult rám, de bevetettem a végső fegyvert: feléjük fordulva kinyitottam a Nagy kérdések: Isten c. könyvemet, mire szegények elkapták a tekintetüket, és azonnal a mobiljuk nyomkodásával foglalták el magukat. Pedig én szívesen elmagyaráztam volna nekik az Isten mint első mozgató elméletét...Ilyen, amikor két bölcsész utazik a vonaton.

Egyébként könnyen lehet, hogy már utaztam az időben, csak nem néztem jól körül: a Roxfort Expressen ugyanis rendszeresen átugrott a kijelző 2012-ről 2032-re, miután áthaladt az alagúton, közvetlenül az egyetem megállója előtt. Nagyon reménykedtem benne, hogy egyszer úgy történik, hogy diákként indulok otthonról, még a héber szavakat tanulva, de az alagút után kiskosztümben érkezem az egyetemre, és már én tartom az órákat, sőt én vagyok a tanszékvezető, és a kávészünetben értesítenek, hogy a legújabb könyvem is tudományos szenzáció lett, ezért azonnal döntenem kell, hogy melyik világhírű egyetem meghívását fogadjam el, amelyben könyörögnek nekem, hogy a vendégprofesszoruk legyek. De hiába a kijelző, mégis diákként kellett leszállnom a Roxfortban, ahol bosszúból ronda kézírással írtam a héber dolgozatomat, ha már megint nem jött össze. De azért nem szabad föladni! Lehet, hogy mire újra járni fog a vonat, megjavítják a kijelzőt is, és akkor tényleg utazni fogunk az időben!

A kép egyébként erről a blogról van.

Ó, az a könyvtár!

A pannonhalmi főapátságban jártam, és a hiper-szuper audio-guide-os túravezetésen a könyvtárba is eljutottam. Bár nekem se a Szörnyeteg, se egy kedves bencés szerezetes nem fogta a kezem, amíg bementem a könyvtárba, nagyjából úgy éreztem magam, mint Belle a Szépség és a Szörnyetegben, mikor Szörnyeteg megmutatja neki a könyveit. Az apátság könyvtára totál menő: már a 11. században 80 könyvük (kódexük) volt, 1786-ban 4000, mára pedig 400.000-nél is több könyvük van, ebből sok kódex és kb. 300 ősnyomtatvány. Ráadásul megmaradt a középkori oklevelek nagy része is, és itt is őrzik a monostor Szent Istvántól származtatott 1001-es kiváltságlevelét, meg a tihanyi alapítólevelet. Egy ilyen könyvtárban sokkal okosabbnak érzem magam, még ha ezt be is árnyékolja a tény, hogy a könyvek egy nagy része latinul van. De kit érdekel, hogy nem tudom elolvasni? Már attól is okosodom, ha ránézek! Különben is mindenki ismeri a tuti módszert...egy vaskos latin teológiai értekezést elrejtek a táskámban, és éjjel a párnám alá teszem. Csak négyszázezret kell aludnom, és nagydoktor leszek! Meg egy kicsit kockafejű...